Aktuális hír, hogy az utazási irodák önszabályozás keretein belül szeretnék maguk megoldani azt a fogyasztóvédelmi jogi anomáliát, mely a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvény, a fogyasztóvédelmi törvény és az utazási szerződésekről szóló harmonizált kormányrendelet között feszül.
Tisztára mosva: ma egy utazási iroda hirdethet meg csomagárat úgy, hogy az utas teljesen biztosan nem fog tudni ezért az összegért elutazni (még a legolcsóbb időszak legegyszerűbb szolgáltatásáért cserébe sem), mivel fizet majd még adminisztrációs, foglalási, vízumdíjakat, vagy illetéket.
A kérdés nem újszerű, a fogyasztóvédelmi hatóság már a 2000-es évek közepén nekiállt "tisztázni" a kérdést, ám a fogyasztóvédelmi törvény alapvetése (a díj minden adót és járulékos költséget tartalmaz) és az akkori kormányrendelet közötti konfliktusban több egymással ellentétes bírósági döntés után az a felsőbb döntés született, hogy a "lex specialis" jelen esetben az utazási szerződésekről szóló kormányrendelet.
Több vélemény szerint a hatóság jobban járt volna, ha az akkor éppen "születőfélben lévő" új törvényre, az Fttv-re alapozva indítja meg az eljárásokat, hiszen a díjfeltüntetés tisztességtelensége egyes esetekben a kormányrendelet "védelme" ellenére is megállapítható lett volna (ha azt írja az iroda, hogy "Utazzon el Tunéziába már 89.900 Ft-ért" az a kormányrendelet ellenére is tisztességtelen, ha a legolcsóbb út külön díjak mellett 150.000 Ft. De a hatóság (több átalakulás után) nem állt bele egy újabb küzdelembe.
Azóta új uniós csomag született az utazási szerződések kapcsán, mely - szakmai és fogyasztóvédelmi szemmel nézve is - nem lett túl fogyasztóbarát. A csomagban szintén nem született megoldás arra vonatkozóan, hogy az utas a hirdetésben tényleg azt a díjat lássa, amiért már el tud utazni (ha egy banki hitel esetében ez megoldható volt referenciatermékkel, megoldható lenne utazási csomag esetében is). A hatóságok (Fttv. esetében a 20 illetékes hazai fogyasztóvédelmi hatóság, vagy a GVH is eljárhatna) nem mutattak túl nagy aktivitást, a hazai utazási szolgáltatók ugyanakkor érdekes megoldási javaslattal álltak elő a cikk szerint: önszabályozás keretében találnának megoldást.
A szimpatikusnak induló megoldás persze rejthet buktatókat magában:
Az önszabályozás akkor ér valamit, ha az irodák túlnyomó többsége részt vesz benne;Ha rögzítik a feltüntetési szabályokat, az Fttv. alapján a hatóságok meg tudják büntetni azokat, akik nem az önszabályozásnak megfelelően alakítják ki hirdetési gyakorlataikat (annak ellenére, hogy ez önszabályozás);Egy THM-szerű szabályozás sok buktatót rejt magában - nem könnyű úgy kialakítani, hogy az a fogyasztók számára tényleges összehasonlíthatóságot, és átláthatóságot biztosítson - főleg a felgyorsult fogyasztói döntéshozatal világában.
Akárhogyan is lesz, reméljük, hogy a fogyasztók csak nyerhetnek a változáson. Üdvös lenne - mert nem gyakori - ha ezúttal a jogalkotó hibáit a piaci szereplők krémje küszöbölné ki. Jómagam már 2005-ben vettem részt olyan megbeszélésen a fogyasztóvédelmi hatóság és a MUISZ között, ahol a MUISZ tagok egy része önként változtatott volna díjfeltüntetési gyakorlatán, ám a tagság többsége nem akarta az önkéntes változtatást.
Commenti